Nemmindennapi kenyerem

Ezeknek van valami titkos, intézményeken átívelő megállapodásuk, melynek az egészségügyi reform adta meg az alapját.
Az elmúlt közel egy év során, mióta a fenti kormányzati fogalomcsomag kezd gyakorlatba kerülni, véletlenül úgy alakult, hogy rengetegszer kellett igénybe vennünk ezeket a "szolgáltatásokat". Később talán majd részletezem, ezúttal csak a megfigyeléseimet teszem közzé, melyekből most a pozitívum kimarad, ami persze előfordult, de elenyésző kisebbségben.
A tapasztalatokat széleskörűen - terhesgondozás, szülészet, nőgyógyászat, csecsemőosztály, koraszülöttcentrum, kerületi rendelőintézet, sebészet, onkológia, belgyógyászat, traumatológia és intenzív osztály - gyűjtöttem, különféle intézményekben.
Kivétel nélkül mindenhol hibáztak az ellátás során, és többnyire nem is kicsit. Bár nyilván az ember a kiszolgáltatottsága folytán a legkisebb tévedést, fölösleges megpróbáltatást, fájdalmat, téves diagnózisból fakadó halogatást és félrekezelést is komolynak érzi, néhány esetben objektív szemmel nézve is súlyos mulasztás történt.
És mindenhol, mindenre az volt a magyarázat, hogy "meg kell értenie, az átalakítások miatt mindenki ideges, azt sem tudjuk, mi lesz holnap!"
Hát nem. Én ezt nem értem meg. Én igenis elvárom, hogy az orvos, nővér olyan állapotban vegye fel a munkát, hogy azt el is tudja látni. Mert az ő szerződésük a mi vérünkre megy, és ezzel ők is tisztában vannak.
A reformcsomag létjogosultságát nem vitatom, a megvalósítás módjával tudnék vitatkozni, de most nem ezt akartam mondani. Hanem hogy nem értem, mitől van az, hogy Magyarországon bizonyos csoportok érinthetetlennek érzik magukat. Úgy gondolják, az ő munkahelyük, folyamatos jövedelmük biztosítása az állam kötelessége. Így vannak ezzel a pedagógusok is, hogy messzebre ne menjek az emberkezelő közegtől.
De ugyan miért? A környezetemben a legkülönfélébb foglalkozású emberek vannak, akik szintén soha nem lehetnek biztosak abban, hogy mi lesz velük holnap. Manapság bárkivel megeshet, hogy megszűnik a munkahelye, elköltözik a cége vagy áthelyezik olyan beosztásba, mely nem annyira tetszik, olyan feladatot kap, amit kevéssé szeret elvégezni. Ilyen a rendszer, ezt választottuk. Nem csak azt, hogy lehessen Írországba meg Hollandiába menni ápolónőnek, orvosnak, nem csak azt, hogy szabad utazni, imperialista kutyák szemetét megvásárolni, bármilyen véleményt közzétenni és tüntetni bármiért és bármi ellen, nem. Hanem azt is, hogy itt gazdaságossági alapon fog működni - előbb-utóbb - minden. A kórházak is, bizony.
Akárhogy panaszkodik is az egész egészségügyi munkaközösség, én arra jöttem rá az elmúlt hónapok során, hogy sokuknak nagyon is kapóra jött ez reform. Ugyanis most már minden figyelmetlenséget, felelőtlenséget és (mű)hibát erre lehet fogni. A kormány tehet erről is, hát persze. Ezek miatt felejtettük a tatában a katétert két napra. Ja.
Soha nem lesz működőképes az új rendszer. Nekik nem érdekük.

ps. Le szeretném szögezni, hogy igen, találkoztam valódi, hivatásszerető és gondos orvossal és nővérrel is. Talán hárommal.